(...és minden, önmagát felvállaló anyuka védelmében...)

A minap körülbelül harmincszor futottam bele a facebookon egy bejegyzésbe, amelyet először csak átpörgettem, másodszor megnyitottam és félúton becsuktam, harmadszor végigolvastam, majd dühömben majdnem földhöz csaptam a telefont. Mert már megint...már megint valaki szaranyázik, csak, hogy neki legyen önigazolása. Mert ő egy csúcsszuper anyuka, aki otthon van a gyermeke megszületése óta, immár 5 éve és ezért nem érti, hogy miért megy vissza más anyuka dolgozni. Sőt, szerinte sokkal tisztességesebb gyermektelennek maradni, mint világra hozni egy elhanyagolt gyereket! Na itt dobtam el a gépszíjt és elkezdtem porszívózni...:-)

Igen, porszívózni, mert akkor közben összeszedem a gondolataimat és nem ülök le első dühömben elküldeni a pics@ba az ilyen "szuper-hiper-amiténcsinálokazajó" anyákat.

Mert nem az a bajom, hogy ő otthon ül, ...üljön. Hanem az, hogy pár mondatával kicsinálja azokat, akik dolgoznak és lehet, hogy bizonytalanok voltak akkor, amikor meghozták ezt a döntést...Erre jön egy ilyen cikk, ami szerint egyáltalán miért szült ő gyereket.

Tovább gondoltam, hogy miért hatott rám is ennyire ez a dolog...Rájöttem, hogy azért, mert elegem van abból, hogy napi szinten magyarázkodnom kell, hogy miért adom ősszel a legkisebb lányomat is bölcsibe és megyek vissza dolgozni. Mert eddig nem tudtam, nem mertem senkinek kimondani, hogy "azért, mert én így szeretném, mert én így döntöttem". Mert pont a fentihez hasonló cikkek miatt jöttem a kifogásokkal (csakhogy nehogy szaranyának tűnjek), hogy "tudod a hitel", "a férjem", "a főnök", stb...

De most a cikk rádöbbentet, hogy igenis ki kell végre állnom azért, hogy ezt én szeretném! ÉN szeretnék végre dolgozni IS! És azért hangsúlyozom ki az IS-t, mert ettől még ugyanúgy az anyukája vagyok a három gyermekemnek. (Hála az égnek most pláne olyan kort élünk, amikor igenis van választási lehetőségünk!)

Tudod mit? NEKEM EZ ÍGY JÓ!

Neked úgy jó, hogy otthon maradsz? IGEN? Akkor jó, örülök neki!

Én igény szerint szoptattam mind a hármat - Te nézted az órát? -- Jól csináltad, igazad van!

Én természetes úton szültem - Te császárral? -- Pont így jó!

Én nem adtam cumit egyiknek sem - Te odaadtad alváshoz? -- Nem baj, így jó!

Én babakocsizok - Te hordozol? -- Tök jó, gratulálok!

Én tévében kapcsolok mesét - Te olvasol? -- Hálistennek!

Én beoltattam minden ellen - Te nem szeretnéd? -- Te dolgod!

Én dolgozok mellettük - Te nem -- De jól teszed!

Én nem foglak sarazni, amiatt, hogy otthon vagy, pedig ha hiszed, ha nem annak is megvannak a hátrányai is (nem megyek bele, hogy hány fiatal felnőtt ragad anyuci szoknyája alatt, mert oda van szoktatva...), de tudod, minden éremnek két oldala van! Nincs olyan, hogy ez és CSAK EZ A JÓ!

Viszont tudod mi van helyette?

Az, hogy NEKEM így jó, meg az, hogy a GYEREKEMNEK ÍGY JÓ! Nem a tiédnek.. És nem minden gyereknek az jó, ami az enyémnek és nem mindnek az jó, ami a tiédnek....

Szóval drága kedves otthonülő, vagy dolgozó; hordozós, vagy nem hordozós; szoptatós, vagy tápszerezős; természetes úton szülők, vagy császárosak; egy-, vagy többgyerekesek; stb.. béküljünk ki végre és szokjunk már le az egymás szaranyázásáról! Vállaljuk már végre fel azt, ha valami így jó nekünk és ne várjunk vissza önigazolást és főleg ne vágjuk haza azt, aki nem így gondolja!

Ezer-meg-egy fórumon megosztottam már az alábbi videót és beteszem most is, mert számomra ez az egy, ami az anyaság általi összeköttetésünket a leginkább visszaadja. Mert lehetünk mi százfélék, a célunk egy!

Ha a Te gyereked gurul, én szaladok!

...és Te?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A fenti sorokat írta: Marietta

Ha Te is írnál egy szösszenetet, küldd el ide: hello@anyaforum.hu