Hogyan boldoguljunk a megszokott munkahelyi és új anyai kötelezettségekkel egyszerre?

A gyermek születése gyakran feje tetejére állítja a dolgozó édesanyák megszokott életritmusát. Majdnem minden anyuka, aki úgy dönt, hogy tovább dolgozik a gyermek születése után, rögtön az elveszett idő mesében találja magát és arról álmodik, hogy egy napban háromszor több óra legyen. Másrészt a gyermek születése jó indok arra, hogy átértékeljük napi ritmusunkat az új fontossági sorrendnek megfelelően. A legfontosabb, hogy ne idegeskedjünk azon, amin nem tudunk változtatni, hanem ott spóroljunk időt, ahol tudunk.

Ezenkívül  használhatjuk a time-management bevált módszereit is, melyek megkönnyítik a fiatal anyukák életét.

Néhány fontos szabály, hogyan feleljünk meg az anyaság és a munka elvárásainak egyidőben úgy, hogy közben nem feledkezünk meg magunkról.

Tekintsünk az anyaságra úgy, mint egy projectre

Bármelyik project különböző lépésekre osztható és szükség van hozzá erőforrásokra. Tehát irányítani kell, mégpedig okosan. A gyermek fejlődésének fizikai és pszichológiai sajátosságait megértve nyugodtabb lesz, nem fog folyamatosan idegeskedni és nem veszít  a drága időből emiatt.

Delegáljuk a kötelezettségeket

Kérjen meg bárkit, hogy hetente néhányszor segítsen a pici körüli teendőkben. Ha a szülők segítenek, készüljön fel arra, hogy újra engedélyt kell kérni, ha sétálni szeretne menni. Ha nevelőnő segítségét kéri, ne álljon meg egy jelöltnél. A megfelelő jelölt kiválasztása hosszabb folyamat. Például az a nevelőnő, aki 5 percre lakik, hatékonyan tud segíteni sokszor már csak azzal, hogy nem kell idejét utazgatással töltenie.

Szabaduljon meg a bűntudattól

A bűntudat lebénít, ezért időt rabol. A bűntudatnak csak akkor van helye, ha ártani akartunk valakinek és sikerünk volt, ez esetben pedig kizárt, hogy erre törekednénk. Eme kellemetlen érzés általában a fáradtság és kialvatlanság eredménye. Fejezze be az öngyötrést. Ideális anyuka nem létezik, ez tény.

És a legfontosabb: engedje be gyermekét az életébe

Nyissa meg a picinek napirendjét. Lehet, hogy meglepődik majd, de ma már egészen pici gyerekekkel jazzkoncertre járhatunk, jógastúdióba vagy éppen angol tanfolyamra. Ez természetesen türelmet, koncentrációképességet követel, de az időspórolás mellett segít ráhangolódni a picire.

Vonja be gyermekét a hosszútávú tervekbe is. Például, ígérje meg magának, hogy amikor a pici 9 hónapos lesz, elutaznak Bécsbe. 2 évesen – Franciaországba és így tovább!

Forrás: Jooble

(...és minden, önmagát felvállaló anyuka védelmében...)

A minap körülbelül harmincszor futottam bele a facebookon egy bejegyzésbe, amelyet először csak átpörgettem, másodszor megnyitottam és félúton becsuktam, harmadszor végigolvastam, majd dühömben majdnem földhöz csaptam a telefont. Mert már megint...már megint valaki szaranyázik, csak, hogy neki legyen önigazolása. Mert ő egy csúcsszuper anyuka, aki otthon van a gyermeke megszületése óta, immár 5 éve és ezért nem érti, hogy miért megy vissza más anyuka dolgozni. Sőt, szerinte sokkal tisztességesebb gyermektelennek maradni, mint világra hozni egy elhanyagolt gyereket! Na itt dobtam el a gépszíjt és elkezdtem porszívózni...:-)

Igen, porszívózni, mert akkor közben összeszedem a gondolataimat és nem ülök le első dühömben elküldeni a pics@ba az ilyen "szuper-hiper-amiténcsinálokazajó" anyákat.

Mert nem az a bajom, hogy ő otthon ül, ...üljön. Hanem az, hogy pár mondatával kicsinálja azokat, akik dolgoznak és lehet, hogy bizonytalanok voltak akkor, amikor meghozták ezt a döntést...Erre jön egy ilyen cikk, ami szerint egyáltalán miért szült ő gyereket.

Tovább gondoltam, hogy miért hatott rám is ennyire ez a dolog...Rájöttem, hogy azért, mert elegem van abból, hogy napi szinten magyarázkodnom kell, hogy miért adom ősszel a legkisebb lányomat is bölcsibe és megyek vissza dolgozni. Mert eddig nem tudtam, nem mertem senkinek kimondani, hogy "azért, mert én így szeretném, mert én így döntöttem". Mert pont a fentihez hasonló cikkek miatt jöttem a kifogásokkal (csakhogy nehogy szaranyának tűnjek), hogy "tudod a hitel", "a férjem", "a főnök", stb...

De most a cikk rádöbbentet, hogy igenis ki kell végre állnom azért, hogy ezt én szeretném! ÉN szeretnék végre dolgozni IS! És azért hangsúlyozom ki az IS-t, mert ettől még ugyanúgy az anyukája vagyok a három gyermekemnek. (Hála az égnek most pláne olyan kort élünk, amikor igenis van választási lehetőségünk!)

Tudod mit? NEKEM EZ ÍGY JÓ!

Neked úgy jó, hogy otthon maradsz? IGEN? Akkor jó, örülök neki!

Én igény szerint szoptattam mind a hármat - Te nézted az órát? -- Jól csináltad, igazad van!

Én természetes úton szültem - Te császárral? -- Pont így jó!

Én nem adtam cumit egyiknek sem - Te odaadtad alváshoz? -- Nem baj, így jó!

Én babakocsizok - Te hordozol? -- Tök jó, gratulálok!

Én tévében kapcsolok mesét - Te olvasol? -- Hálistennek!

Én beoltattam minden ellen - Te nem szeretnéd? -- Te dolgod!

Én dolgozok mellettük - Te nem -- De jól teszed!

Én nem foglak sarazni, amiatt, hogy otthon vagy, pedig ha hiszed, ha nem annak is megvannak a hátrányai is (nem megyek bele, hogy hány fiatal felnőtt ragad anyuci szoknyája alatt, mert oda van szoktatva...), de tudod, minden éremnek két oldala van! Nincs olyan, hogy ez és CSAK EZ A JÓ!

Viszont tudod mi van helyette?

Az, hogy NEKEM így jó, meg az, hogy a GYEREKEMNEK ÍGY JÓ! Nem a tiédnek.. És nem minden gyereknek az jó, ami az enyémnek és nem mindnek az jó, ami a tiédnek....

Szóval drága kedves otthonülő, vagy dolgozó; hordozós, vagy nem hordozós; szoptatós, vagy tápszerezős; természetes úton szülők, vagy császárosak; egy-, vagy többgyerekesek; stb.. béküljünk ki végre és szokjunk már le az egymás szaranyázásáról! Vállaljuk már végre fel azt, ha valami így jó nekünk és ne várjunk vissza önigazolást és főleg ne vágjuk haza azt, aki nem így gondolja!

Ezer-meg-egy fórumon megosztottam már az alábbi videót és beteszem most is, mert számomra ez az egy, ami az anyaság általi összeköttetésünket a leginkább visszaadja. Mert lehetünk mi százfélék, a célunk egy!

Ha a Te gyereked gurul, én szaladok!

...és Te?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A fenti sorokat írta: Marietta

Ha Te is írnál egy szösszenetet, küldd el ide: hello@anyaforum.hu

A pozitív teszt utáni euforikus öröm pillanatát rögtön az első kételyek követik.

Vajon képes leszek rá? Alkalmas vagyok?

.

.

.

Nyugi, minden rendben lesz!!!

Megkérdeztünk már gyakorló anyukákat, hogy mit tanácsolnak kezdő, első babájukat váró kismamáknak. Olvasd át, mit üzen a többi anyuka és vidd magaddal fejben a szülésre, az első napokra, hetekre motivációnak! ;)

1. Élvezd minden percét!

„Tényleg minden perc egy öröm.”

„Éld meg minden percét! Szülés után a kórházi napokban zárd ki a világot és legyetek csak ti ketten, hangolódjatok egymásra!”

„Szerintem a legfontosabb a nyugalom, zárjon ki mindent, csak a babára összpontosítson és élvezze minden pillanatát!”

„Próbálj arra törekedni, hogy a szülést és az első heteket ne túléld, hanem megéld.”

2. Vond be apát is!

„Fontos a kommunikáció az apukával, vonja be őt is minél több mindenbe, ne érezze magát kirekesztve. Ha probléma van, minél hamarabb megbeszélni, mert sok párkapcsolat a kommunikáció hiánya miatt megy tönkre.”

„Engedd, hogy az Édesapa is kivegye a részét a gyermekkel való foglalkozásból, törődésből.”

„Hagyd apát is kibontakozni: pelus csere, fürdetés stb.”

3. Szelektálj a tanácsok közt!

„Ne hallgass másra, de ne félj igénybe venni szakszerű segítséget.”

„Hallgasd meg a tanácsot adókat és szelektálj, eldöntheted mi a jó Neked és a gyermekednek.”

„Tájékozódjon minél többet a szülésről, a saját és a baba jogairól! Ne hagyja magát megfélemlíteni. A szülés utáni depresszió bárkit utolérhet, ha valami gondja van, merjen segítséget kérni.”

„Rokonok, látogatók és a jó tanácsuk maradjanak csak otthon 2-3 hónapig :-) Majd akkor mondjanak okosságot,ha kéri az anyuka :-)”

„Minden gyerek más. Fölösleges az összehasonlítgatás. Félrevezet és saját magának okoz vele kellemetlenséget, sokszor alaptalanul!”

4. ÉN-idő

"Használd ki, míg nem jár a gyerek, mert addig rém egyszerű..."

„Pihenjen és aludjon, amikor csak teheti, a tennivalók megvárnak.. Egy kipihent ember sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb.”

„Nyugodtan kérhetsz segítséget. Megérdemled az "Én" időt.”

„Szánj magadra időt.”

„Néha szánj magadra egy kis időt, amikor feltöltődhetsz, emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod.”

5. Bízz MAGADBAN!

„Mindig hallgass az ösztöneidre, nálad jobban senki sem ismeri a babádat.”

„Mindent a lehető legjobban csinálsz! Hallgass az ösztöneidre, az édesanyák "gondolat olvasók".”

„SOHA NE GONDOLD AZT HOGY ROSSZ ANYA VAGY!!!!”

„Hallgasson a szívére és bízzon magában, az anyai ösztönökre,nem lesz semmi baj!”

„Teljes nyugalommal légy! A gyermeked nem véletlenül született hozzád! Te vagy a legjobb Anyukája!”

"Ne izgulj, senki nem tökéletes minden szerepben az első perctől!"

„Nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik, csak ne stresszelj rá!”

 --------------------------------------------------------------------

Ha kérdésed van mégis, írd meg a hello@anyaforum.hu e-mail címre, vagy látogass el az AnyaFórumra és szólj hozzá Te is!

Én már csak tudom. Három gyerekes anyukaként a harmadikkal ugyanolyan kezdőnek érzem magam, mint az elsővel. Na nem mindenben. De sosem hittem, hogy tényleg minden gyermek más. Most már nem csak elhiszem, hanem tudom. Más problémák jöttek elő a másodikkal, harmadikkal, mint az elsővel. Azt hittem, majd lesz egyszer csak egy pillanat, egy nap, egy óra, amikor azt mondom, hogy "Nincs több kérdésem, nincs kételyem!". Na ez a pillanat a 6 éves anyai pályafutásom alatt még nem jött el.

Persze vannak komoly kérdéseim, amivel a gyerekorvoshoz, védőnőhöz, óvónőhöz, apjukhoz, vagy a nevelési tanácsadóhoz, anyukámhoz, vagy végső esetben anyóshoz fordulok. Meg vannak olyanok, amikre inkább csak visszaigazolást várok más hasonló cipőben járó anyukától. Vagy ha nem visszaigazolást, akkor véleményt. Hogy nekik mi jött be, mi nem jött be, mit hogyan oldanak meg.

Ezért hoztam létre az AnyaFórumot, hogy ne maradjon megválaszolatlan kérdése egy anyukának sem. Hogy ha valamit keres, akkor tudjon hol keresni, ha valamiről véleménye van, akkor tudja hová leírni. Persze azt csak remélem, hogy mindezt kulturált keretek között sikerül megoldani és nem jutunk el az oly sok facebookos babás-mamás poszt sorsára, ahol szinte ölre mennek a kedves anyukák, ha valakinek más a véleménye.

Mielőtt bárki ölre menne, ajánlom figyelmetekbe a kedvenc anyukás videómat, ami megmutatja, hogy habár lehet más a véleményünk, hozzáállásunk, a célunk egy.

Ha Neked is van kérdésed, írd meg a hello@anyaforum.hu e-mail címre. Ha böngészni szeretnéd a kérdéseket, válaszolni, beszélgetni, azt megteheted a honlapon, az AnyaFórum facebook, vagy instagram oldalán.